Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Feltámadott Krisztus szobra - élménybeszámoló

2018.06.08

Kétségek közt vergődve indultam az esti sétára, a Feltámadott Krisztus szobrához, melyből állítólag folyamatosan szivárog Jézus tiszta vére. Mérnök agyam út közben egyre szajkózta az anyagmegmaradás törvényét, szentül meg voltam győződve, hogy a semmiből nem keletkezhet semmi.

medjugorje-3.jpg

Amikor odaértünk a szoborhoz, megdöbbenve láttam, hogy a késői időpont ellenére mekkora sor kanyarog. A csoporttársaimmal mi is beálltunk, és vártunk. És vártunk, és vártunk. Aztán ők feladták, és hazamentek. Mentem volna én is, de képtelen voltam rá. Egyszerűen nem tudtam kilépni a sorból, pedig nagyon szerettem volna. Valami azonban nem engedett.

Ki tudja, mennyi ideje állhattam ott. Minden ismerős eltűnt mellőlem, és én nem tudtam sem a hazavezető utat, sem a szállásunk nevét. Mégis maradtam.

Lassan fogytak előlem az emberek. Már csupán egy család állt előttem, amikor azt éreztem, hogy képtelen vagyok odamenni a szoborhoz. El akartam menekülni, de a lábaim nem mozdultak. Végül kértem valami jelet az Égtől, Jézustól, bárkitől. Egy jelet, ami azt súgja, ne szökjek meg. Menjek oda bátran, és tapasztaljam meg a csodát. Ebben a pillanatban az előttem álló férfi hátrafordult, és intett, hogy előreenged, mert véletlenül keveredett elém a mögöttem ácsorgó csapatból. Döbbentem néztem magam elé. Még ki sem tettem a pontot a segélykérő gondolatom végére, amikor megérkezett a válasz.

Én következtem. Hitetlenségem egyre csökkent, miután a jelet megkaptam, így nagyra nyílt, csodálkozó szemekkel, és az eddiginél jóval nyitottabb szívvel léptem a szoborhoz. Pár pillanattal később magam is ott álltam két kólás rekesz tetején (ez volt akkor a „lépcső”, amelyre fellépve elérhettem a szobor testéből csordogáló folyadékot), és megdöbbenve figyeltem, amint a sűrű, mégis átlátszó folyadék a szemem láttára keletkezik a semmiből, és gördül végig Jézus szobrának bronz combján…

Lelkemet valami nagyon mély, szavakba önthetetlen érzés töltötte el. Könnyek buggyantak elő a szememből, és csak álltam, bámulva a csodát. Soha nem tapasztaltam ilyet. Mindig azt gondoltam, mások, akikkel hasonló dolgok történnek, csupán képzelődnek. Hisz csodák nincsenek. S most magam tapasztaltam, láttam és éreztem őket. Olyan volt ez a pillanat, amire azt kívánja az ember, bárcsak sosem érne véget.

Amikor az élmény hatása alatt kissé támolyogva eljöttem a szobortól, hirtelen előkerült két útitársam, akik ismerték a haza vezető utat. Mert az Ég nem engedi, hogy eltévedjek.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.